Nagy Jenő (Kolozsvár, 1916. júl. 17. 1996. szept. 12. Kolozsvár) nyelvész, néprajzkutató. A középiskolát szülővárosa Református Kollégiumában kezdte s Pápán fejezte be (1934), a debreceni egyetemen szerzett magyar-német szakos tanári diplomát és bölcsészeti doktorátust (1938), majd a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányokat (1939-40). Kutatói pályáját az Erdélyi Tudományos Intézetben kezdte (1940-44); a Bolyai Tudományegyetemen a német nyelv lektora, majd a néprajzi tanszéken adjunktus (1945-50). A kolozsvári Magyar Pedagógiai Iskola tanára (1950-56), a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének tudományos kutatója, a NyIrK főmunkatársa (1956-59). 1959-ben koncepciós vádak alapján "alsó munkára" egy külvárosi iskola adminisztrációjába helyezték át, s kilencévi megszakítás után csak 1968-ban folytathatta szakmai munkásságát. A Pedagógiai Tudományos Intézeti munkakörében a magyar nyelv és irodalom tanterveit állította össze az Oktatásügyi Minisztérium számára. Magyar és német nyelvtankönyvek szerzője, az *Erdélyi Múzeum, *Művelődés, a budapesti Magyar Nyelv, Ethnographia munkatársa. Utolsó munkahelye a Babeş-Bolyai Egyetem mellett működő Társadalomtudományi Központ lélektan-pedagógiai részlege volt, ahol főkutatóként dolgozott; tárgyköre a tudásfelmérő tesztek kidolgozásának módszere és kikísérletezése. 1978-ban vonult nyugalomba.
Első nyomtatásban megjelent munkája a doktori értekezése egy kalotaszegi falu kenderfeldolgozásának szakszókincséről (1938). Nyelvészeti munkásságának tárgykörei: a népnyelvkutatás, különösképpen a nyelvatlaszmunka, valamint a szász-magyar nyelvi kölcsönhatások vizsgálata. Néprajzkutatói tevékenysége elsősorban a népi öltözet tanulmányozására irányul. Érdeklődési körének sajátos kettős-egységét Néprajz és nyelvtudomány c. alatt maga magyarázza meg a Kriterion Népismereti Dolgozatok 1983 c. gyűjteménykötetben.
Különlenyomatban is megjelent nyelvészeti tanulmányai közül kiemelkedik a kalotaszegi Magyarvalkón lejegyzett család-, gúny- és ragadványnevekről (*Erdélyi Múzeum 1944), a moldvai csángó öltözet román jövevényszavairól (NyIrK 1957) s a Beszterce vidéki szász szókincs magyar elemeinek történeti rétegeiről (NyIrK 1968) szóló. Az ETI 1944-es évkönyvében (Kv. 1945) Az erdélyi szász eredet- és *nyelvjáráskutatás története c. összefoglalással szerepel.
Szabó T. Attila mellett 1975 óta részt vett az *Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár kéziratának megszerkesztésében, előbb a szócikkek német nyelvi értelmezését végezte, majd Szabó T. Attila halála után Vámszer Mártával az egész munkaközösséget vezette. A szótörténeti tár jelentőségét az összehasonlító viselettörténeti kutatások szempontjából külön tanulmányban értékeli A Duna menti népek hagyományos műveltsége (Bp. 1991) c. gyűjteményes kötetben.
Ugyancsak különlenyomatban jutott szakmai nyilvánosság elé több néprajzi tanulmánya, így a magyarvalkói temetési szokásokról (Ethnographia 1942) és lakodalomról (*Erdélyi Múzeum 1943), továbbá a Zilah vidéki népi téglaégetésről (*Erdélyi Múzeum 1945), a székely posztóharisnya fejlődéstörténetéről (Kelemen-Emlékkönyv, Kv. 1957) szóló. Példás együttműködésben ifjabb Kós Károllyal, Szentimrei Judittal, Faragó Józseffel és Vámszer Gézával közös kötetekben tette ismertté a kászoni, a szilágysági, a kalotaszegi, a Kis-Küküllő menti és a moldvai csángó népművészetet, ezen belül e tájak népi öltözékét (1972-81). A Kriterion Nyelvészeti tanulmányok (1983) c. gyűjteményében is összehasonlító viselettörténeti tanulmánnyal szerepel.
Visszaemlékezéseit a 80 éve született Jékely Zoltánra és nagybátyjára, Áprily Lajosra a Helikon közölte folytatásokban (1993/15, 16, 17, illetve 1993/24); közzétette családja Reményik Sándorral váltott leveleit (Helikon 1990/34).
Önálló kötetei: A népi kendermunka műszókincse Magyarvalkón (doktori disszertáció, Debrecen 1938); A német *nyelvjáráskutatás története és mai állása (Debrecen 1940); Szempontok és munkamódszerek az erdélyi szász helynévkutatásban (Kv. 1947); A kalotaszegi magyar népi öltözet (1958); A torockói magyar népi öltözet (1958); Néprajzi és nyelvjárási tanulmányok (1984).
Vita Zsigmond: A torockói népi öltözet. *Utunk 1958/44. Szabó T. Attila: A kalotaszegi népi öltözet. *Utunk 1959/7; uő: A hagyományok és az elődök nyomában. *Korunk 1977/10. Gunda Béla: Zur ungarischen Volkskultur- und Religionsforschung. Finnisch- ugrische Forschungen. Helsinki 1973. 267-39. Kósa László: Kászoni székely népművészet. Tiszatáj, Szeged 1973/5; uő: Dél-Erdély közelebbről. Honismeret, Bp. 1980/3. Beke György: Moldvai csángó népművészet. *Utunk 1981/48. Gálffy Mózes: Egy gazdag és változatos életpálya. *Művelődés 1984/5. Murádin László: Nagy Jenő halálára. *Szabadság 1996. szept. 19. Kiss András: Nagy Jenő (1916-1996). *Erdélyi Múzeum 1996/3-4. Gazda Klára: Nagy Jenő emlékezete. *Művelődés 1996/12. Benkő Samu: Búcsú Nagy Jenőtől. Magyar Nyelv 1996/4.
(B. E.)